Végre! Holnap kezdődik a lovastábor! Igaz most csak 3 napos lesz, de így is nagyon várom! Imádok minden egyes percet amit ezen csodás négylábuak társaságában tölthetek!
Mikor megérkeztem a lovarda elé, jó pár fiatal volt ott rajtam kivül. Összesen körülbelül 20 an lehettünk. A többség lány, de van pár srác is. 4es szobákba osztottak bennünket, és kaptunk fél óra pihenőt, ezalatt picit berendezkedhettünk, lepakolhattunk. A 3 lány akivel egy szobába kerültem eddig egész kibírhatóak. A kis ismerkedésünket trombitaszó zavarta meg. Mindenki kisereglett a szállásunk elé.
Ez után mindenkinek kiosztottak egy lovat. Én egy fiatal pej kancát kaptam, Starlight-ot. Rengeteg gyönyörű paci volt még rajta kivül, de ennek a kis kancának ragyogott a szeme. Gyengéden simogattam homlokát, míg a többiek is kaptak pacit.
Az első napon könnyebb gyakorlatokat végeztettek velünk, de a legtöbbünk már haladó kategóriába tartozott, így a csoport felének más feladatokat is adtak.
Csak Starlight-ra figyeltem, hogy jó összhangban legyek vele, mikor hirtelen elvágtatott előttünk egy nagy hófehér mén, hátán egy fekete hajú fiúval.
- Felvágós..- Mondtam magam elé, és folytattam a gyakorlatokat, de valahogy mindig a közelembe került, aminek okáról fogalmam sem volt.. vagy csak én képzelem be?
A nap végére akiknek tényleg jól ment a dolog, kiengedték a nagy legelőre, és ott lovagolhattunk felügyelet nélkül. Én is mehettem, és a fekete srác is, és még vagy heten.
Lovammal fokozatosan vágtára váltottam. nagyon jó érzés volt ahogy éreztem a szelet. Ezt nevezik szabadságérzetnek.
- Verseny?- Zavart meg egy hang, és a hang irányába fordítottam fejem, majd ügetésre fogtam lovamat.
A srác volt a fehér ménen. Ő is az én tempómra váltott és mellettem jött.
- Na benne vagy?- Néz rám féloldalas mosollyal.
- Legyen.- Mosolygok rá kihívóan.
Visszaszámoltam, majd egyszerre indultunk meg vágtában a hatalmas zöld területem. Starlight gyönyörűen és erőteljesen vágtatott, de ellenfelem lova mégiscsak nagyobb és izmosabb volt.. így végül egy hosszal vesztettünk. Ellenfelem győzelemittas fejjel ugrott le lováról.
- Tudtam, hogy győzök!- Vigyorgott.
Én is leszálltam majd megcirógattam lovam fejét.
- Ügyes voltál!- Dicsértem meg.- De a te lovad is az volt.- Mosolygok a nálam magasabb fiú felé.
- Igen..az.- Enyhült az eddigi győzelmi mosolya egy barátságossá.
- Mi a neve?- Simítom meg a fehér szőrt a ló nyakán.
- Storm.- Feleli. Illik egy ilyen pacihoz..
- És a tiéd?- Fordulok felé. Picit mintha furcsállná hogy ilyen barátságos vagyok. De mit várt. Dühöngjek mert vesztettem? Visszavágót követeljek? Ugyanmáár.
- A nevem Hoseok.- Felelt végre barátságosan.
- Én Mimi vagyok, ő pedig itt Starlight.- Paskolom meg négylábú társam és újra szemét kezdem kémlelni.
- Szép..- mondja halkan.
- A ló?- Lesek felé.
- Igen..az..is- Halkul el egyre jobban és talán el is pirosodott egy egész picit. Vagy tévedek?
Ez után párszor versenyeztünk még, beszélgettünk, viccelődtünk. Picit megismertem és ő is engem. Megkedveltem. Kedves srác és a külseje sem mellékes..
Egészen a legelő túlsó sarkába lovagoltunk, a többiekkel ellentétben akik elég messze voltak tőlünk. Épp a fűben feküdtünk, Storm és Starlight pedig nem messze tőlünk legeltek.
- Nézd az a felhő ló alakú!- Mutatott fel az égre, és én követtem is tekintetét.
- Miből gondolod?- Könyökölt fel és kémlelni kezdett engem.
- Nézd meg hogy agancsa van!- Mutatok most én az égre.
- Hazudsz... az..ló!- Nézett rám fapofával, majd elnevette magát.
- Nem igaz!- Könyökölök fel én is.
-Mondd, hogy nekem van igazam!- Mondta fenyegetően.
- Jó!.. "Nekem van igazam!"- Nevettem.
- Aish!- Felült, majd fölém mászott és két kezével támasztotta magát a két oldalamon.
- Akkor is nekem van igazam.- Mondta halkan vigyorogva.
- Nem igaz!
- De!
Nem válaszolt. A szemem fürkészte, majd közeledni kezdett fejével, de lelöktem magamról és kiöltöttem rá a nyelvem. Nem adom magam ilyen könnyen hékás!
- Felülhetek Stormra?- Kérdeztem mikor patásainkhoz balagtunk.
- Csak velem együtt.
Amíg ő nyeregbe szállt én hezitálni kezdtem.
- Na jössz?- Kérdezte végül.
Patásom addig is gondosan a kerítéshez kötöttem, úgy hogy addig is tudjon legelni és Storm mellé sétáltam.
Hoseok lenyújtotta a kezét, és könnyedén húzott fel maga elé. Amint elhelyezkedtem közelebb csúszott hozzám hátulról és éreztem, hogy a vér az arcomba szökik. Reméltem, hogy ezt ő nem szúrja ki. Lépésre invitálta a fehér szépséget. Még jó, hogy jó tartásomnak köszönhetően nem szándékoztam igy sem lepottyanni. Mikor ügetésbe váltottunk picit megugrottam, de egyik kezével visszahúzott a nyeregbe amin mosolyogtam.
Pár perc után újra lépést diktál Stormnak. Nem tudom most nincs kedve a vágtára, vagy csak miattam.
Mindenesetre így sem volt rossz lovagolni. Megint beszélgetni kezdtünk. Visszamentünk a kerítéshez a másik ló mellé. Mikor Storm megállt, Hoseok leugrott mögüllem, majd engem derekamnál fogva emelt le. Elég erős karjai vannak.
- Köszi.- Mosolyodtam el és tekintetem leszegeztem.
Már sötétedett. A nap utolsó sugarai csillantak meg a lovak szőrén.
Hoseok állam alá nyúlva emelte fel azt, majd pár bíztató pillantás után puhaságait enyémre helyezte és lassan kezdte mozgatni őket. Lefagytam egy pillanatra, de utána visszacsókoltam ami ugy tünik bátorítóan hatott rá. Kezeit csípőmre helyezte, és lassan kezdtem mélyíteni a csókot, amit én hagytam. Nyelve lassan simogatta enyémet. Bizsergető volt az egész.
- Vissza kellene már mennünk.- Mondtam megszakítva a csókot kéjtől elfúló hangon amin magam is meglepődtem.
- Mindjárt..- Felelte de újra megcsókolt és elkezdett hátrafele tolni, mígnem hátam a kerítésnek ütközött. Erőt kifejtve felültetett a fakerítésre, amitől picit magasabb lettem tőle de csak pár centivel. Kezeim nyaka köré fontam, ő pedig betolakodott lábaim közé és egyik és kezeivel a combomon időzött, és tovább faltuk egymás ajkait. Miért ér villámcsapásként az érintése..
Végül megszakítottam csókunkat.
- Tényleg menjünk vissza jó?- Mondom neki, hangnememmel jelezve, hogy én is sajnálom ezt valamilyen szinten.
- Jó..- Levett a kerítésről, majd lovainkra pattanva visszalovagoltunk az istállóhoz.
Nem kaptunk nagy lecseszést végül is a lovaknak semmi baja sincs, és meg sem szöktünk..
Vacsoráztunk majd elküldtek bennünket aludni.
Éjjel motoszkálásra lettem figyelmes a folyosón. Kidugtam a fejem az ajtón én Hoseokot pillantottam meg.
- Te meg mit csinálsz?- Suttogtam.
Nem felelt, csak megragadta a karom és a folyosó vége felé kezdett húzni az üres szobák felé.. Megpróbált benyitni az egyikbe de zárva volt, ahogy a mellette lévő is.
- Seoki, mind zárva van biztos...- Mondtam halkan, de mikor a harmadik ajtóhoz ért, az varázslatos módon kinyílt.
Rám mosolygott a félhomályban, közel húzott magához majd megcsókolt. Közben behátrált velem a szobába és becsukta az ajtót.
Azon az estén csak élveztük egymás társaságát, annyira komoly dolog nem történt, de jól éreztük magunkat..
A maradék 2 napban szét sem lehetett bennünket választani, a tábor után pedig összejöttünk. Azóta megismertem Hoseokot rendesen. Minden oldalával együtt. Van az édes, cuki oldala, de van egy mocskos perverz oldala is amit mellesleg imádok. Hetente járunk ki közösen lovagolni. A lovaknak, és a tábornak köszönhető, hogy mi egymásra találtunk..
