Hapci (Jin)

Épp csak ébredezni kezdtem és nyújtózkodni pihepuha ágyikómban.
Mára Jin Oppa-val beszéltünk meg közös programokat.. piknik, vásárolgatás, beülni a kedvenc közös kávézónkba és egyebek.
Nyújtózkodás közben felültem az ágyamban de abban a pillanatban tüsszentettem egyet. Az éjjeliszekrényemre nyúltam zsepiért, hogy kifújjam az orrom. Ezt követően köhögési roham tört rám. Rosszabb hangom van mint bekrepált traktornak! Ez nem lehet igaz! Az ágy szélére mászva belebújtam a szőrös bentipapucsomba, majd a fürdőbe csoszogtam fogatmosni és felvettem a köpenyem amin mellesleg cuki cicák vannak.
Mihelyst kiléptem a helységből megszólalt a csengő. Sóhajtottam majd az ajtóhoz lépkedtem és kinyitottam.
- Szia Cicalány!- Mosolygott rám Jin de amint végignézett rajtam az arckifejezése fura lett.. egyben sejtelmes és aggódó.
- Szia Oppa...- Küldtem felé egy erőtlen mosolyt.
- Hát veled meg mi történt?-Kérdezte miközben beljebb invitáltam.
- Áhh csak egy kis nátha..- Nyugtattam volna de megint előtört belőlem a traktor..
- Ahhaaa hallom..
- De komolyan.. rendbeteszem magam és mehetünk is!- Indultam volna a szobám felé de visszahúzott.
- Azt már nem! Ilyen betegen sehová!- Behúzott a konyhámba és lenyomott az egyik székre majd mivel nem most van itt először, teát kezdett főzni.
- De Oppa, nem akarok egyedül itthon maradni!~-Mondtam neki.
- Nem fogsz.. majd itt maradok veled.- Fordul hátra és rám mosolyog.- Amúgy hoztam neked valamit.- Letesz elém egy doboz Raffaello-t.
- Nyuuu~~ de szeretlek!- Ugrok a nyakába.
Átkarolta a derekam úgy ölelt, majd mikor a vízforralló fütyülni kezdett én visszaültem, ő pedig folytatta eddigi cselekvését.
- Reggeliztél már?- Kérdi pár perc után.
- Nem. Nemrég keltem.- Feleltem.
- Jó... akkor várj.- És már nyitottta is ki a hűtőt.
- Oppa, hagyd majd eszek.- Álltam volna fel.
- Ülj csak vissza. Nemis.. tudod mit, fogd a teád, és sipirc az ágyba!- Nyomta a kezembe a kedvenc fehér bögrém amin kék pöttyök díszelegnek.
-De..
-Sicc!- Parancsolt rám mint egy macskára és tolt is a szobám felé.
Hát jó.. Lerúgtam a papucsom az ágy előtt, a köpenyem a szekrényem oldalára akasztottam, majd visszabújtam a meleg ágyikómba. magamra húztam a takarót és a teám kezdtem iszogatni.
Pár perc múlva Jin jött be egy nagy tálcával a kezében.
- Vajas mézes kenyér a betegnek.- Mosolyog- A méz jót fog tenni a torkodnak.
Lerakta az ölembe a tálcát, majd ő az ágy szélére ült.
- Köszönöm Oppa! Kedves tőled.
- Nincs mit.
Én enni is kezdtem. Finooom~~
- Te is egyél.- Parancsoltam rá, és ő szót is fogadott.
Mikor megkajáltunk kivitte az üres tálcát. A használt zsepik már gyülnek az éjjeliszekrényemen..remek..
- Nem akarlak megfertőzni.- Mondtam Jinnek mikor visszajött.
- Ahh csaknem.... van kedved filmet nézni?- Ült vissza az ágyra.
- Ahha! Meséét~~!- Kezdtem kisgyerekes örömujjongásba.
- Meséét? Na és mit?- Kérdezte közben megindult a szobámban lévő TV felé és lehajolt kivenni a DVD-ket.
- Hmm.. Hamupipőkét!- Mondtam kissé rekedtes hangon.
- Most komolyan?- Néz vissza rám, mire hevesen bólogatok.
- Legyen.. - Majd megkereste és berakta.
Picit besötétitette az ablakaim, majd visszajött hozzám.
- Csussz arrébb.- Mondta én pedig igy is tettem. Bemászott mellém és nekidőlt az ágy háttámlájának. Picit fura volt igy az én ágyamban feküdni mellette. Szó nélkül néztük a mesét. Közben fel-fel pillantottam Jinre.. látszólag nem nagyon kötötte le a mese de azért nézte. Közbe a Raffaello-t eszegettük.
-Oppa..- Szólítottam meg miközben tovább néztem a mesét.
- Hmm?
- Olyan vagy...mint... Hamupipőke..- Emeltem rá a tekintetem.
- Hogy mi? Miért?- Lepődik meg.
- Nemtudoom.. csak..- Mondtam de durca fejet vágott.
Feljebb másztam és átkaroltam a hasát fejem és rátéve.
- Naa Jin ne duzzogj, nem rosszból mondtam.~
Nem szólt semmit, csak elkezdte a hátam simogatni igy el sem engedtem hanem tovább feküdtem rajta. Jó darabig igy néztük a mesét, majd hirtelen felültem..
- Ha...ha..haa..- Elkezdte csavarni az orrom a nátha.
Hirtelen egy zsepit tartó kéz termett előttem amit elkaptam és abba főjtam az orrom.
- Ahh.. köszönöm..viszont igy kell elbaszni a cuki pillanatokat!- Röhögök magamon és ő is nevet.
- Te elég cuki van. Kis Hapci.- Mosolyog rám, mire lefelé kezdtem nézni.
A fülem mögé tűrt pár elálló tincset, majd visszahúzott magára.  Igy néztük meg a mese maradék részét.. Bár a végére elaludtam Jinen.
Jó volt érezni, hogy így törődik velem.